Németországi kolbász – Hogyan kerültem ki?

Bizony nagyon sokakat foglalkoztat a kérdés, többször is feltették már nekem, mindkét oldalról. Hogy miért indul neki az ember, az azt hiszem mindenkinek világos (ettől függetlenül később sort kerítek az én esetemre), de hogy hogyan, ott már lehetnek problémák. Többféle lehetőség is létezik, és nem árt, ha az ember tisztában van mindazzal, ami az apróbetűs részben olvasható. (Figyelem: a lenti megállapítások csak Németországra vonatkoznak. Máshol nem feltétlenül így működik a rendszer!)

Nos én is, mint nem átlagos magyar fiatal (azért nem, mert visszatekintve mindig elmondhatom, hogy fogalmam sincs mégis mit gondolhattam akkori naivitásomban, a még mindig szép kis buborékomból szemlélve a világot) rákényszerűltem, hogy elhagyjam kis országunkat. Nem egyszerű döntés ez, bár az akkori helyzetemben körülbelül 2 órámba került. Ez is csak azért, mert nem volt mit veszítenem. Megismerkedtem azóta más kint élő magyarokkal is, akiknek volt. Valaki ennek ellenére mégis könnyen veszi a dolgokat, valaki pedig az aggódós típus, mint például én is. De mint mondtam, nem volt mit veszítenem.

Több lehetőség is van, hogyan kerülhet ki az ember Németországba:

1. Rokonokon, családtagokon keresztül.
2. Ismerősökön keresztül.
3. Közvetítő irodán keresztül.
4. Cégen keresztül.
5. Álláshirdetést nézegetsz odakint.
6. Kiházasodsz.
7. Egyetem alatt már keresed a lehetőségeket (kinti ösztöndíjak).

Nálam az első lehetőség állt fent. A többi kicsit bajos lett volna, mondhatni nem volt más választásom, mert soha nem tanultam németül, így aztán hiába is nézegettem volna pl. állást idekint, nem hogy nem értettem volna semmit, esélyem sem lett volna. Tehát kényelmesebb és biztonságosabb megoldás is volt ez a számomra, meg ha már volt ilyen lehetőség, minek is szenvedtem volna akármi mással. Illetve előnye pénzügyileg nagyon is megmutatkozik. Hogy miért?

Sokan nagyon sokmindenre nem gondolnak. Ha csak úgy nekiindul az ember, hogy na most én kimegyek, akkor számítson arra is, hogy ez bizony drága lesz. Ha nincs hova menni, ha nincs állás, ha nincs mi, ami fogadna, bizony eladósodhatunk. Diplomásként például azzal kell számolnunk, hogy ha állást akarunk idekint a szakmánkban, akkor a diplomát le kell fordíttatni. Igen, németre, hitelesen. Ez bizony pénz. Azt az időszakot is túl kell élni, míg nem találunk állást. Valahol lakni kell (ez nem egyszerű dolog, ezt is elmesélem majd), valamit enni kell. És ha nem kész tényekre jövünk ki, akkor ezt az időszakot is valahogy meg kell oldani. De ami legfontosabb: tudni kell németül. Ha nem tudunk? Erre is van megoldás. De az még több pént és most nem is ez a téma.

Tehát kikerülésünk első lehetősége a rokonságunk, családunk. Ekkor, ha szerencsénk van – merthogy olyan a kapcsolat -, egy meghatározott ideig bizonyos alapszabályokat és megegyezéseket, feltételeket kötve, lesz tető a fejünk felett, lesz mit ennünk. De ne engedjük az időt kifolyni a kezeink közül, folyamatosan keresni kell az álláslehetőségeket és azt is, hogyan függetleníthetnénk magunkat. Mert ez nem olyan egyszerű. Sosem szabad elfelejteni, hogy akármilyen állásra is jelentkezünk, elsősorban mi külföldiek vagyunk, ha van nálunk jobb választási lehetőség (értsd: német, és nem a diszkrimináció miatt, hanem mert ő már tuti jól tud németül és nem ért félre semmit, illetve el is tudja mondani, amit éppen elakar), akkor azt választják. Így aztán állást találni több fordulós kör idekint is.

Ha ismerősön keresztül kerülünk ki, akkor jobb esetben a fenti lehetőség áll rendelkezésre (de azért ne gondoljuk azt, hogy egy kinti ismerős család csak úgy befogad puszira vagy akármire egy otthoni ismerős egész családot. Az együttélés bizony komoly megpróbáltatások elé állít minket még családtagok esetében is), ha nem, akkor csak segítenek elindulni, de a kész kenyeret nem tudják és nem is fogják nekünk megsütni. Tehát ez már kicsit rögösebb.

A közvetítő irodán keresztüli kikerülésről sajnos nincs sok tapasztalatom, ismerősöm sem, aki így került volna ki. Más országból hallottam történetet, hogy itt ugyan mindent elintéznek számunkra, tehát lesz szállás, meló, de azért olcsó húsnak híg tud lenni a leve. Ha valakinek lenne ezzel kapcsolatban részletesebb tapasztalata szívesen veszem, ostobaságokat viszont nem akarok írni, így ezt hagyjuk annyiban most.

Cégen keresztül viszonylag könnyen, pontosabban biztonságosabban kikerülhetünk (tehát ha német leányvállalata van a cégnek otthon és olyan pizícióba kerülünk – megjegyzem, ezt a pozíciót azért valószínűleg elég nehéz elérni), de itt meglehet a hátrány, hogy amint már nincs kint ránk szükség, haza is kerülünk. Ugyanez van akkor is, mikor cégen keresztül úgy kerülünk ki, mint vendégmunkás külföldön, ugyanis ha végeztünk a munkával mehetünk is haza. Tehát ha odakint idő közben nem váltunk, ne számítsunk hosszú távú fejleményekre.

Álláshirdetéseket lehet nézegetni idekint, vannak. Ennek a hátránya, hogy ha felhívnak és behívnak interjúra, akkor bizony autóba kell ülni és meg kell jelenni odakint, minekután hiába is a befektetés, nem biztos, hogy minket választanak. Hogy miért? Mert ha van német helyettünk, őt fogják. Mert az otthon tanult iskolás német nem biztos, hogy megüti a kellő színvonalat. Mert éppen nem minket választanak és kész. Teljesen mindegy az ok, a ráfordított idő és anyagiak ez alkalommal elvesznek. És ezt azt utat lehet, hogy többször is végig kell járnunk, míg célhoz érünk.

De az is előfordulhat,  hogy az ember megismerkedik egy német fickóval/csajjal, és akkora szerelem lesz belőle, hogy aztán végül kiköltözés és házasság lesz a vége. Ez persze nagyon kellemes, itt viszonylag kevés rizikóval kell számolni, a nyelvi nehézségeken pedig már átsegít a kinti környezet és a jó esetben időszorítás hiánya.

Aztán van a legutolsó kategória, akik egyetem alatt olyan ösztöndíjra pályáztak és nyerték is el, ahol fél évet kint tanulhattak egy idegen országbeli egyetemen. Ez tapasztalatnyerést, nyelvtudást és sokszor vizsga utáni állásajánlatot is hozhat magával, amit ha van eszünk, el is fogadunk.

De lássunk konkrét eseteket is.

Ismerős1 unokatestvér segítségével került ki, helyezkedett el. Azóta Ismerős1 olyan helyzetbe került idekint, hogy már ő is hozott ki unokatesókat, barátnőt, akiknek segített elhelyezkedni, talpra állni.

Ismerős2 férje kavarodott valahogy ideki, s kezdett el dolgozni egy gyárban. Egy idő után a szétszakadt családnak már nagyon nehezen ment a sorsa, így a család is utána jött. Sulikeresés a gyerkőcöknek, nem tudunk németül probléma áthidalása. Most mindenki suliban és valamiféle munkában. Elevickélés, még nem 100%.

Ismerős3 férjet talált. Szerencsés flótás, kellemesen el lehet így édelgélni. Azóta gyerkőcnevelés, életélvezet.

Ismerős4, Ismerős5 a tanulmányainak köszönheti a mostani jó szituációját. Természetesen ezért keményen meg is dolgoztak, nem kell tőlük irigyelni semmit.

Ismerős6-nak elege lett az otthoni helyzetből, állásokra jelentkezett, kijött interjúkra, és végül lett belőle valami. Azóta a kiscsalád is itt van, sulit kerestek, tanulják a nyelvet. Ismerős6 diplomás, tudott németül, jól keres. Eltartja a családot, át tudják hidalni a nehézségeket addig is, míg jobb nem lesz.

Úgyhogy látható, hogy bár nem sokmindenkit ismerek idekint, ebből a pár emberből majdnem sikerült is lefedni az összes létező esetet. Egyik sem olyan könnyű, midegyiknek megvan a saját harctere, de mindegyik járható út. A kérdés csak az, hogy nekünk hogy és mit sikerül kihozni az éppen elénk táruló lehetőségekből. De nem szabad soha elfelejtenünk, hogy nagyon észnél kell lennünk, ha olyasmibe vágnánk a fejszénket, amit fentebb felsoroltam. Nagyon könnyen elveszíthetjük az irányítást, a talajt a lábunk alól, a nyelvi nehézségek pedig plusz akadályokat is gördítenek elénk a meglévőkön kívül. Illetve: SOHA ne induljunk el saját tőke nélkül! És ez alatt nem a hitelfelvételt értem. Ha nincs pénzed idekintre, arra sem lesz, hogy a keletkező hiteledet otthon visszafizesd (ez persze nem mindenkire igaz, de aki egy mosógépet nem hajlandó összespórolni, annak nem ajánlom ezt az utat). Spórolj, légy türelemmel. Jobban megéri.

Úgyhogy én azt mondom, hogy nem kell félni a külföldtől, megéri kiharcolni a lehetőséget az életünkben, de nagyon kell tudni mit és hogyan kell csinálni. Illetve támaszkodjunk kinti családtagokra, közeli ismerettségekre, de ne felejtsük el: csak azért, mert egy általános iskolás társunk kint él, még nem fog segíteni nekünk az évek távlatából kijutni. Ugyanez vonatkozik egy már kint élő magyarra, akihez eddig semmi közünk nem volt. Kérdezni lehet, de ne várjuk a sültgalambot tőle. Igen, ha nincs családunk vagy olyan ismerőünk kint, akkor magunkra vagyunk utalva. Törődjünk bele és harcoljunk, tegyünk a jobbért!