Halál reád Halloween!!

A Halloween “ünnepélyével” én már Németországban találkoztam, gyerekkoromban még otthon nem volt szokás ezzel foglalkozni. Először bennem is ellenvetések voltak az egész szükségességét és lebonyolítását illetően, elvégre én is magyar vagyok, és mint olyan, abban a felfogásban nevelkedtem, amit nagyon sokaknál látok ma is, de már úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül és nem mindig jó. De mielőtt saját magam véres jelmezévé válnék olvasóim által, elmondom, hogy én hogy látom a Halloweent.

Ez egy Amerikából átszökött ünnep. Vagy szokás. Ki ahogy nevezni akarja. Legalábbis ezt hallom nagyon sokaktól. Illetve azt, hogy kategórikusan elutasítják az emberek, merthogy itt mindenféle Halottak Napjáról, Mindenszentekről (és egyébként sokaknál érzek ebben a témában valamiféle vallásgyalázást ist, értem ez alatt, hogy kifejezetten sértésnek veszik a Halloween puszta létét is) megy a szóbeszéd és a többi. Pedig az előző mondataim tartalom szempontjából több sebből is véreznek. Lássuk ezeket sorra:

• Ez egy amerikai szokás => részben igaz.
  1. Mint oly sok mindent, természetesen a Halloweent is Amerika tette azá, amivé. Meg kell hagyni, egy ünnep kigiccseléséhez jól értenek, de ha közelebbről megszemléljük a dolgot felmerül a kérdés: olyan nagy baj ez? De ne kalandozzunk most ebbe az irányba. Természetesen az angolszász országokhoz köthető az ünneplése, ezekben pedig benne foglaltatik Amerika is, de…
  2. … NEM amerikai ünnep. Eredetileg! Gyökerei az ősi kelta hagyományokhoz vezethetőek vissza, amelyek beleolvadtak még az ókori római hagyományok közé is, majd jött a kereszténység és a többi. Nem szeretnék belemenni a történelmi fejlődésbe, legyen annyi elég, hogy NEM Amerika passzióból kitalált giccsparádéja ez, hanem egy régi hagyományra épült ünnep, melyet ráadásul nem az amerikaiak hurcoltak Európába, hanem pont fordítva. Na jó, Amerika cicomázta fel, de mit nem? Aki a piros ruhás aranyos Mikulás alakjára azt hiszi, hogy az az igazi Télapó, bizony az is téved. Ő is amerikai termék. De erről majd az ő idejében.

• Nekem ez halottak napja!
  1. Sajnos nagy tévedés. Még én is rosszul tudtam, de bizony október 31-e minden, csak nem halottak napja. Pontosabban nem keresztény egyházi értelemben, mert a fentebb említetetteket alapul véve és kihagyva a történelmi részt a halottak éjszakai vándorlásának körülményeiről és ennek kezeléséről, végül is lehetne halottak napja. De nem az!
  2. Halottak napja november 2.-ára esik! Bizony, még csak nem is 1.-jére! Tehát aki azt mondja, hogy neki ez halottak napja, az sajnos nagyot téved és nincs tisztában az ünnepekkel. Ez nem baj, hiszen én is minden évben elrontom, de tudom, hogy ez a pár nap borzasztó nagy kavarcban létezik az emberek fejében, így mindig utána nézek.

• Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentek van!
  1. Ezt megértem, hogy miért keverik ide az emberek. Ugyanis pont ezt az éjaszakát, tehát október 31.-ről november 1.-ére virradó éjszakát “All-Hallows-Eve”-nek nevezték (azaz Minden-Szentek estéjéjének), ez pedig bezavar a képbe. Sokáig a keresztény egyháznál  is valóban ez volt Mindenszentek éjszakája, de egy ideje (egészen pontosan 835-től) már nem az. IV. Gergely pápa ugyanis átpakolta az ünnepet november 1.-jére, egyetemes ünneppé téve azt. Pont.
  2. De ez még így sem teljesen igaz. Ugyanis ez a katolikus egyház ünnepe. A keleti egyházban és az ortodox vallásban még csak nem is ősszel van Mindenszentek (hanem Pünkösd utáni vasárnap, illetve a keleti egyháznál még október 23.-a is szóba jön), a reformátusok és evangélikusok meg nem is ünneplik. Legalábbis eredetileg. Mára már ők is átvették a szokásokat, legalábbis a sírgondozást és gyertyagyújtást mindenképp.

Tehát láthatjuk, hogy itt bizony nagyon nagy fogalomzavar van és minden évben, mikor meglátom ezt az ünnepegyüttest vagy a köpködést a Halloweenre, elszomorodom. És végre eljutottam a mondandómban odáig, hogy elmagyarázzam miért!

Én ezen és a megelőző napjain nem Amerika giccsét, befolyásolását látom. Főleg, hogy mint azt már mondtam, eredetileg nem is amerikai az ünnep. Én a gyerekeket látom. Az izgalmat az arcukon, a tervezgetésüket, hogy minek öltözzenek be, hogy fognak csínytalankodni, gyűjtögetni, csapatba verődve együtt menetelni, nevetni, szórakozni. Tudom, van erre már egy másik hagyomány is, a Farsang, de ki merné tagadni, hogy beöltözni bármikor nagyon szórakoztató és vicces dolog? Ezt még egy felnőtt sem tagadhatja, hiszen ilyenkor kicsit kiléphetünk szürke vagy jobb esetben is sokszor csak pasztell színű életünkből és kicsit bolondozhatunk. De ez csak egyik oldala a dolognak.

A másik a töklámpás. Ugyan Amerika csinált belőle olyan töklámpást, ami a mai köztudatban van, de ez sem amerikai találmány. Hanem egy ír legendára vezethető vissza, egy Jack O’Lantern nevű részeges kovácsról. És itt is csak arra tudok gondolni, hogy hogy csüngenek a gyerekek ilyenkor az eseményeken, mikor is tökfaragásra kerül a sor. Ötletelés, könyékig elmerülés a tökben, miközben a belsejét pucolják kifelé, nevetés és végül a megszülető mű, a töklámpás, aminél még egy kicsit a tűzzel is lehet játszani.

És hogy min csodálkoztam még el? Mikor anyukám elmesélte, hogy amikor ő gyerek volt, akkor bizony az ő édesanyjával volt, hogy faragtak tököt. Hogy ezt velünk miért nem csinálta nem tudom, pedig nem lett volna ellenemre, de mint mondtam, akkoriban, mikor én voltam gyerek nem volt divat, senki nem csinálta. De úgy látszik előtte igen!

Illetve ott van még a sütisütés, ahol lehet csokival, mandulával és ami még kézbe kerül játszani, alkotni, ellopni finom alkotóelemeket, és végül elborzadni a műveken, amik végül is finomak.

Úgyhogy akármilyen ellenérzések is legyenek bennem, azért elgondolkodtam a dolgon. Valóban megtagadnám ezt az élményt a gyerekemtől, miközben a többiek együtt mennek csokit gyűjteni, lámpást faragni, ijesztgetni, nevetni, kacagni? És mindenek fölött nekünk (leendő) szülőknek is nem egy fantasztikus alkalom arra, hogy gyermekeinket lefoglaljuk? Hogy mi is összeüljünk és eltöltsünk egy kellemes estét, miközben a gyerekek egymást fárasztják le és egyébként is, másokhoz átmenni és felrúgni a hétköznapi szabályokat mindenkinek mennyire jól tud esni!

És mi van a fiatalabb korosztállyal? A tinikkel, fiatal felnőtekkel? Nos, ugyanaz, mint a gyerekekkel, csokis ijesztgetés nélkül, kicsit több bulival.

Úgyhogy nem ítélem el a Halloweent és ha odáig jutok, bizony nagy banzájt csinálok belőle a leendő gyerekekeimmel, a leendő gyerekeimnek és pajtásaiknak, szüleiknek. Méghozzá úgy, hogy sem a Mindenszentjeimet, sem a halottaim napját és ezzel együtt a hozzájuk kapcsolódó érzéseimet sem rongálom ezzel!

Én így látom a Halloweent. Örülnék neki, ha minél többen gondolnátok úgy, hogy ez nem az az ünnep, amit komolyan kell venni, amit valóban ünnepelni kell, főleg nem az, ami akármit is meggyalázna vallási szempontból. Ez az az ünnep, amikor elengedhetjük magunkat, és bohóckodhatunk egyet, mosolyt csalva magunk és szeretteink arcára, még ha rajtunk, nem pedig velünk nevetnek is. Nem éri meg?